Állatvédőrség

A 2010. áprilisi országgy?lési választások finisének idején t?nt fel közterületen, a forgalmas útvonalak mentén az Állatvédelmi ?rszolgálat (a továbbiakban: Állatvéd?rség) plakátja. Noha ennek a szervez?désnek az égvilágon semmi köze a politikához, mégis sokan bíznak abban, hogy a Parlamentbe kerül? pártok szimpátiája övezi majd az Állatvéd?rséget, amely f?leg civil szervez?dések szövetségeként definiálja magát. Reményeik szerint az állatvéd?ri munka nagyban segítheti a közigazgatást, a jogérvényesítést, végeredményében az állatkínzók kézre kerítését, a megkínzott állatok elkobzását és jó gazdához juttatását.

Az Állatvéd?rség ötletadói és f? szervez?i: a Cerberos Állatvéd? Egyesület és a Fehérkereszt Állatvéd? Liga. Szakmai és logisztikai segítséget nyújt számukra: az Országos Rend?r-f?kapitányság, az Országos Polgár?r Szövetség, az International Police Association (IPA) Magyar Szekciója, a Rend?rtiszti F?iskola, a Szerencsejáték Zrt., a Gastroyal Kft., csatlakozik munkánkhoz továbbá a MEOE, a jogi koordinációt pedig dr. Czerny Róbert civil állatvédelmi ombudsman látja el.

Miért van erre szükség? Kinek jó ez? Sorjáznak a kérdések a sajtó és els?sorban az állatvédelmi civil szervezetek részér?l. Azt, hogy egy ilyen országos ?rszolgálatra igenis szükség van, bizonyítja az állatkínzást – többnyire kutya, macska és ló bántalmazást – elkövet?k nagy általánosságban tapasztalható magatartása, vagyis az a fajta magabiztosság, hogy ?ket úgysem lehet felel?sségre vonni, velük az állatvéd?k nem szúrhatnak ki, ?k továbbra is azt tehetnek a saját tulajdonukkal, az él? állattal, amit akarnak. Ezt a szemléletet sajnos csak er?síti 2004, vagyis az állatkínzás b?ncselekményi szintre emelése óta a gyenge lábakon álló ügyészi és bírói munka, az állatkínzásos ügyek tárgyalása, a letöltend? szabadságvesztések kiszabása helyett az „ejnyebejnye” jelleg? határozatok meghozatala. Elértünk arra a szintre, hogy az ország egyes részein maguk a rend?rök panaszkodnak az ügyészekre, mert hiába az alapos nyomozati munka, a részletes rend?ri ügyfelderítés, ha például az orvvadászok, orvhorgászok cselekményei kapcsán magasabb szinteken megszüntetik az eljárást és a tettes büntetlen marad! Az igazságszolgáltatáson felül a jegyz?k eljárása sem hozza meg az állatvéd?k által elvárt eredményt. Az állatok védelmér?l és kíméletér?l szóló 1998. évi 28. törvény ugyan rögzíti, hogy a települési, f?városban pedig a kerületi önkormányzat önkormányzati állatvédelmi ?rszolgálatot m?ködtethet, de kevés a jól szervezett helyi állatvédelmi ?rszolgálat hazánkban. Leggyakrabban a pénzhiánnyal indokolják az önkormányzatok a mozdulatlanságot, de a szakmai hozzáértés, a helyszíni szemlék pontatlansága, a tényállás tisztázásának elmaradása mind-mind az állatkínzó „futni hagyásához” vezet.

Azt persze nem lehet még biztosan állítani, hogy az állatszeret? társadalom, azon belül minden állatvéd? csoport egyhangúlag az ügy mellé áll. Hosszú évek gyakorlata szükséges ahhoz, hogy meggy?z?déses állatvéd?rök járják majd az országot, és szakszer?en lépjenek fel akkor, ha egy feltételezett állatkínzó portájára belépnek. A szakszer?ségnek a felismerésben és az intézkedésben kell megvalósulnia. A felismerés az állatkínzás tényének megállapítására vonatkozik. A „zörg? csontú”, külsérelmi nyomokat mutató kutya egyértelm?en „áldozatnak” látszik, de annak felfedezése, hogy a fizikailag meg nem nyomorított állatot feltehet?leg pszichésen megkínozták, már komoly szaktudást igényl? feladata. Amennyiben ezt az állatvéd?r nem képes megállapítani, akkor állatorvosi, esetleg etológusi, állatpszichológusi szakértelmet kell igénybe vennie. Ezekkel a szakért?kkel maga az állatvéd?r is csak akkor kerülhet a megkínzott állat – mint a „rossz gazda” vagy az állatkínzással meggyanúsítható személy magántulajdona – közelébe, ha arra hatósági állatorvos, jegyz? vagy rend?r a számára lehet?séget biztosít.

A cél tehát az, hogy az állatot ki lehessen menteni a kínlódásának színterér?l, rosszul tartása környezetéb?l, de ezt jogszer?en, szervezetten, a „rossz gazda” személyiségi jogainak tiszteletben tartásával szabad. Az állat elkobzása, ezt követ?en állami tulajdonba kerülése is csak egyedi hatósági határozattal valósulhat meg. Az állatnak tehát jó az Állatvéd?rség, a „rossz gazdának” nem feltétlenül, de vajon miként állnak a kérdéshez az állatvédelmi szervezetek? A kép e tekintetben vegyes. Az állatvéd?k többsége évek óta próbálkozik – némelyek sikeresen, a többség kevésbé hatékonyan – országos szinten m?köd? állatvédelmi szervezet létrehozásával. A többségr?l ne essék szó, a sikeresek között azonban feltétlenül meg kell említeni a kecskeméti T?zsér Judit alapítványának állatvédelmi ?rszolgálatát, ebrendészeti telepét és állatmenhelyét. T?zsér Judit alapítónak és a megszámlálhatatlan elkötelezett munkatársnak (pl. Urbán Bori, Szabó Attila) köszönhet?en ma már országszerte ismert „állatvédelmi fogalom” az alapítvány, és a mi Állatvéd?rségünk is folyamatosan tartja velük a kapcsolatot: tanulunk egymástól, átvesszünk a másik jó gondolatait a szabályrendszer kialakításában.

Az Állatvéd?rség Szervezeti és M?ködési Szabályzatát egyébként a Cerberos Kutyaiskola munkatársai, els?sorban is Mézes Dorottya és Dorogi Zita dolgozták ki. Idézet ebb?l az SZMSZ-b?l: „A szövetség alapvet? célja a magyarországi állatkínzási esetek felderítése, azok visszaszorítása, hatékony fellépés az állatkínzások elkövet?ivel szemben a hatóságokkal együttm?ködésben.”

Összegezve: az Állatvéd?rség olyan szervezet kíván lenni, amely ellátja az állatok érdekképviseletét, segíti az állatok védelmér?l szóló törvények és rendeletek alkalmazását, betartását és betartatását. Célja a jelenlegi hatalmas számú kóbor állatállomány számának hosszú távon történ? csökkentése, külön hangsúlyt fektetve a további szaporulatok megakadályozására. Az Állatvéd?rség a fiatalok felel?s állattartásra történ? nevelése, természetbarát, környezettudatos szemlélet kialakítása és a kutyaharapásos esetek megel?zése érdekében történ? oktatások, programok szervezése és lebonyolítása területén is dolgozik. Fontos feladata az elkobzott állatok testi és lelki rehabilitációja, szakszer? ellátása, majd gazdához juttatása.

Az Állatvéd?rség a szakmai, gyakorlati munkája révén két fontos kérdésben nagyon gyors változást szeretne elérni. Az egyik az „él? állat”, mint védett jogi tárgy megjelenítése a Büntet? Törvénykönyvben, a másik az állatok elaltatásának és ivartalanításának törvényi szintre helyezése. Ezek a problémák a mai napig súlyosan akadályozzák az állatvédelmi eljárások kiteljesedését. A büntet?jogban az állatkínzások a közbiztonság védelme körébe tartozó b?ncselekmények, a törvény tehát nem az él? állatot, hanem az emberi társadalmat oltalmazza, ezen kell változtatni! Az altatás és az ivartalanítás magas szinten történ? szabályozásával pedig végre gátat lehetne szabni annak, hogy alacsony szint? jogszabályok, esetleg önkormányzati rendeletek mondják meg, mennyi ideig élhet az a szerencsétlen, petárdázásától megriadt és elszökött kutya, akit a közterület-felügyel? vitt el a gyepmesteri telepre, ahelyett, hogy egy önkormányzati portálra feltette volna az állat fotóját, ezzel segítve a jó gazdát a kutatásban!

Szilágyi István kurátor
Fehérkereszt Állatvéd? Liga

Joó István
Cerberos Állatvéd? Egyesület

Dr. Czerny Róbert
civil állatvédelmi ombudsman

Önkéntesek jelentkezését várjuk Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse. címen fényképes önéletrajzzal és motivációs levéllel!